AMIVEL A KUTATÓ-MENTŐK SZEMBENÉZNEK – PILLANATKÉPEK TÖRÖKORSZÁGBÓL

Marosi Antal a Katolikus Karitász – BMSZ mentőmisszójának tagjaként a helyszínen részt vesz a mentésben. Rövid beszámolójával bepillanthatunk mindennapjaikba, az őket körülvevő romok látványába, az áldozatok fájdalmába és a siker szó jelentésébe, amivel nap mint nap szembesülnek a mentésben résztvevők.

A konyhaszekrény darabonként vándorolt a kahramanmarasi mellékutcából a lejtőn álló teherautóig, darabonkent vitték a családtagok. A bútor a földrengés energiájától repült ki az utca közepére és ott szét is hullott.

A várost övező hegyek csúcsa felé futó utcák mentén a földszintes házak mellett 15 emeletes panelek is épültek szép számmal. Kivétel nélkül valamennyi megrepedt, általában függőlegesen, a padlástól a föld felé. Egy 15 emeletes épület maradványa az, amivel szemben állok. Az épület oldalra dőlt, nehéz kitalálni, hogy az ég felé néző, töredezett betonelemek mely részei voltak az épületnek.

Az egyik ferde épületrész tetején idősebb férfi áll, és karmester módjára vezényel. Az intései a környéken lakóknak szólnak általában akkor, amikor arra várnak, hogy a szólításra válaszoljon valaki a romok közül. A zegzugos rom belsejében keresőkutyák szaglásszák a levegőt, úgy tűnik, nem találnak életben maradottakat. Nehéz ezt megérteni a földön kuporgó fiatal lánynak, aki a szerelmét siratja, akivel 4 nappal ezelőtt még itt sétáltak a főutcán, kirakatokat nézegetve.

A mentőcsoport összepakol, újabb helyszín után néz. A helybeliek mentőakciója tovább folytatódik, a markoló kezelője hallatlan gyengédséggel működteti a szerkezetet, amikor a hatalmas kanál a romok között turkál. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ha van ott emberi test, az nem fogja megsínyleni ezt a beavatkozást.

„Mi a siker?” – kérdezem Ildikót, az egyik kutyavezetőt, aki nagy-nagy türelemmel igazgatja Zete nevű kutyáját. Nyilvánvalóan arra célzok, hogy a zsemlebarna színű eb nem talált élőt a romok között. „Ne gondold, hogy csak az ad sikert, ha megtalálunk valakit. Sokszor az is az, ha valakinek a holttestét visszaadhatjuk a hozzátartozóknak.”

Fotó: Katolikus Karitász