Véget ért a Katolikus Karitász Szentévi Országos Zarándoklata Sárospatakon, – már biztosan mindenki hazaért.

Hála és köszönet a zarándoklat minden kegyelméért és a szervezők munkájáért, a sok-sok élményért, a kegyelmekért, amit Istentől kaptunk!
Hála és köszönet a 650 karitász önkéntesnek és munkatársnak, aki elzarándokolt a Remény szentévében Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéihez, hogy erőt merítsenek az Élethez.
Mert mindannyian szeretnénk ezt az életet a lehető legtöbb pillanatában úgy élni, hogy az békés, boldog és kiegyensúlyozott legyen, – abban a hitben, hogy megkezdett Örök Életünk van.
Ehhez segít a Remény zarándoklata, aminek kettős célja van:
– legyen boldogabb az életem, kerüljek közelebb Istenhez és az emberekhez megújulva;
– és így én magam is a Remény Embere tudok majd lenni másoknak,- jobban mint eddig-, akikhez a Karitászban megyek segíteni az Egyház nevében és az Evangélium szellemében.

A Zarándoklat gyümölcsei csak most kezdenek majd beérni a lelkekben, – figyeljünk erre oda.
A „Célba érést” akkor tudod majd megtapasztalni, ha még boldogabb karitászosnak érzed magad és megtapasztalod, hogy sokkal könnyebben mennek a karitászmunka szürke pillanatai is.
Miért?
Mert végig jártad a Remény Zarándokútját!
Az Úr velünk járja életünk útját, és Árpád-házi Szent Erzsébet pedig külön segítség nekünk a „karitász útján” haladni.

Istennek legyen érte hála!
Istennek legyen hála értetek, karitász önkéntesekért, munkatársakért!

XIV. LEÓ pápa így tanít a Szegénység Világnapjára írt körlevelében:

„A remény a hitből születik, amely a szeretet talaján táplálja és élteti a reményt, hiszen a szeretet minden erény anyja. És a szeretetre ma, most van szükségünk!
A szeretet nem ígéret, hanem valóság, amelyre örömmel és felelősséggel tekintünk: bevon bennünket és döntéseinket a közjóra irányítja. Akiben viszont nincs szeretet, az nemcsak maga szenved hiányt hitben és reményben, hanem felebarátját is megfosztja a reménytől.
Miután a szent kapu bezárul majd, őriznünk kell és tovább kell adnunk azokat az isteni ajándékokat, amelyekben egy imádságban, megtéréssel és tanúságtétellel töltött teljes év során részesültünk.
Őszinte elismerésem a már folyamatban lévő kezdeményezésekért és azért az elkötelezett munkáért, amelyet nemzetközi szinten nap mint nap megannyi jóakaratú ember végez.” XIV. Leó pápa